Ózdon
egy újabb temetőre bukkantunk, egy helyi zsidó származású férfi révén. Ő
Sajóvárkonyon él több évtizede, szülei zsidók voltak, akik holokauszt túlélők. A család nem volt gyakorló vallásos, sőt az átélt kínokról, még szűk
családban sem esett szó. Az édesanyában olyan mély nyomokat hagyott az ott
átélt gyötrelem, hogy a falak között sem tűrte meg a témát. Otthon mégis
fellelhetőek a mai napig, régi imakönyvek, gyertyatartók és a jellegzetes
menóra is.
A várkonyi férfi nem tagadta sosem származását, környezetében
mindenki elfogadta, különösképpen felesége, aki Németországban született. Az
asszony már nem mondhatja el ugyanezt, hiszen anyósa negyven éven keresztül
éreztette vele azt, amit a németek tettek a zsidókkal annak idején. Nem hogy nem
fogadta el menyét, hanem megkeserítette az életét, mivel egy udvarban élt a
fiatal házaspár az idősekkel. Beszélgetésünk során, a feleség elmondott egy
történtet is, ami őt mélyen érintette. A
II. világháború idején a mostani Olvasó helyére terelték be a zsidó nőket,
akiket egy hosszú asztalhoz ültettek le, és azt parancsolták nekik, hogy
mellüket tegyék szabaddá, amit a német férfiak csizmatalppal tapostak meg.
Erről beszélve könny szökött a szemébe, és azt mondta, hogy bár anyósa
tisztában volt azzal,
hogy ő nem tehetett erről, hogy németnek született, mégis éreztette vele
hovatartozását.
hogy ő nem tehetett erről, hogy németnek született, mégis éreztette vele
hovatartozását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése