2017. október 2., hétfő

Ózd - Sajóvárkonyi temető

Ózdon egy újabb temetőre bukkantunk, egy helyi zsidó származású férfi révén. Ő Sajóvárkonyon él több évtizede, szülei zsidók voltak, akik holokauszt túlélők. A család nem volt gyakorló vallásos, sőt az átélt kínokról, még szűk családban sem esett szó. Az édesanyában olyan mély nyomokat hagyott az ott átélt gyötrelem, hogy a falak között sem tűrte meg a témát. Otthon mégis fellelhetőek a mai napig, régi imakönyvek, gyertyatartók és a jellegzetes menóra is. 
A várkonyi férfi nem tagadta sosem származását, környezetében mindenki elfogadta, különösképpen felesége, aki Németországban született. Az asszony már nem mondhatja el ugyanezt, hiszen anyósa negyven éven keresztül éreztette vele azt, amit a németek tettek a zsidókkal annak idején. Nem hogy nem fogadta el menyét, hanem megkeserítette az életét, mivel egy udvarban élt a fiatal házaspár az idősekkel. Beszélgetésünk során, a feleség elmondott egy történtet is, ami őt mélyen érintette.  A II. világháború idején a mostani Olvasó helyére terelték be a zsidó nőket, akiket egy hosszú asztalhoz ültettek le, és azt parancsolták nekik, hogy mellüket tegyék szabaddá, amit a német férfiak csizmatalppal tapostak meg. Erről beszélve könny szökött a szemébe, és azt mondta, hogy bár anyósa tisztában volt azzal, 
hogy ő nem tehetett erről, hogy németnek született, mégis éreztette vele 
hovatartozását. 
A házaspár nem gyakorolja a vallást, de az asszony érdeklődik a héber nyelv iránt, és szívesen olvas zsidó folyóiratokat is. Az egyik jobb állapotú Bibliát gyakran forgatja, amely az 50-es évekből való, hiszen egyik oldala héberül, a szemben lévő pedig magyarul van írva. Ott jártunkkor szó esett a temetőkről is, így kísért el minket a férfi a Sajóvárkony végén található helyre. A főút mellett egy meredek domb vezet a sírokhoz, amely kifejezetten rendezett. A területen körülbelül 20 sírkő található, amelyek közül többen jól kiolvashatóak a nevek, és a dátumok is. Egy-egy síremlék eltörve, vagy ledőlve a földbe mélyedve látható, aminek oka feltehetőleg az időjárás lehet. A helyi férfi azt mondja, hogy a terület mindig ilyen gondozott, és illetéktelenek nem nyúlnak az emlékekhez. Temetni már ide sem szoktak, és látogatókat se látnak a környéken élők. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése